Politikai viccek

– Where are you from?

– Budapest.

– Bucharest?

– No. Budapest, Hungary, Chain Bridge, Sziget Festival.

– Ah, Viktor Orban?

– No, no, no… Bucharest.

– Mi a különbség a cirkusz és a Parlament között?

– ???

– A cirkuszban okos emberek hülyéskednek, a Parlamentben meg hülye emberek okoskodnak.

Két szépkorú barátnő találkozik egy bolt pénztárja előtti sorban. Klárika azonnal mesélni is kezdi, hogy mennyire örül a csirkefarhát hatósági árának. Hálás is nagyon érte:

– Jaj drága Marika, ezt az Orbán Viktort a jó Isten küldte nekünk.

– Na, de miért, kifogyott talán a sáskákból? – kérdezi kissé mogorván a mögöttük várakozó Gyurcsány

Orbán felkeresi Kádár János sírját. Szomorú, mert úgy érzi, hogy az a fránya nép nem szereti annyira, amennyire szerinte megérdemelné. Ezért megkérdezi:

– Mit tegyek Jani bátyám, hogy úgy szeressen a nép engem is, ahogy téged?

Erre hirtelen megszólal egy túlvilági hang a sír felől:

– Gyere Viktorkám, feküdj ide mellém!

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején jön haza a zsidó a Névhivatalból.

– Na, mi lett az új nevünk? – kérdi kíváncsian a felesége.

– Tarházi.

– Nem tudtál valami jobbat kitalálni?

– Kitalálni? Én? Ha tudnád, milyen rablók ülnek ott a Névhivatalban. Csak azért külön száz koronát kellett fizetnem, hogy a kezdőbetűt, Sz-ről, T-re változtassák.

Józsi bácsi 1952-ben felutazik Budapestre, és mivel legutóbb csak a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni az új utcanevekkel. Meg is kérdez egy járókelőt:

– Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?

– Hű, bácsikám, ne mondjon ilyet, mert ha meghallják, rögtön elviszik! Már nincs Horthy utca, Lenin utca van helyette.

Az öreg tovább mászkál, de csak nem tud eligazodni. Ismét megkérdez egy járókelőt:

– Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?

– Megbolondult maga, bátyám! Ilyet ki ne mondjon máskor, mert megütheti a bokáját! Nincs már Mussolini tér, csak Moszkva tér.

Az öreg nagyon el van keseredve, de megy tovább. Ismét megkérdez egy járókelőt:

– Tessék mondani, merre van a Hitler utca?

– Maradjon csendben, öreg, mert baj lesz! Hát hol él maga? Nincs már rég Hitler utca, Vörös Hadsereg utca van.

Szegény Józsi bácsi nagyon elkenődik, és bánatában leül a Duna partján a lépcsőre. Ahogy ott búslakodik, arra megy egy rendőr és megkérdezni:

– Mit csinál itt, bácsikám?

– Nézem a Volgát! – feleli az öreg.

– Miért királynőjük van a méheknek?

– ???

– Azért, mert ha kormányuk lenne, nem lenne méz.

Államvédelmi akciócsoportos lett a falusi srácból, vérbeli ÁVH-s. Egy nagyobb bevetés után éppen arra mennek hazafelé, ahol a szülei laknak. A fiú hazamegy látogatóba, természetesen talpig fegyverben. Az apja körbeforgatja, úgy nézegeti a fiát.

– Ez igen! Büszke vagyok rád! Mi ez? – mutat a géppisztolyra.

A srác lekapja a válláról a fegyvert, lő egy sorozatot, az udvaron ott marad öt tyúk kinyúlva.

– Ez géppisztoly.

– És ez mi? – mutat az öreg a kézigránátra.

– Ez? – a fiú leakasztja az övéről, kibiztosítja, odavágja az udvar végén álló budihoz, az a levegőbe repül. – Kézigránát.

– Nagyon derék! – bólogat az öreg. – Kár, hogy szegény anyád ezt nem láthatja.

– Miért, hol van?

– A budiban…

Egy cigány ballag az országúton, körülnéz, nem lát senkit, letérdel az út menti feszület elé és imádkozik. Hirtelen feltűnik egy autó, megáll, ÁVH-sok szállnak ki belőle, odamennek a cigányhoz.

– Mit csinálsz itt, te cigány? Miért nem dolgozol inkább?

– Rákosi elvtársért imádkoztam, instálom.

– Biztosan imádkoztál te Szálasiért is.

– Imádkoztam hát, de fel is akasztották…