Munkahely viccek

A vezérigazgató aggódik egyik fiatal kollégája miatt, aki délben egy időre mindig eltűnik a munkahelyről. Elhatározza, hogy utánajár, és magánnyomozót fogad. A nyomozó annak rendje-módja szerint követi a megfigyelendő személyt, mikor délben elhagyja az épületet. Másnap a vezérigazgató szobájába siet, hogy beszámoljon a tapasztaltakról:

– Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsijával a házához. Megebédelt az otthonában, majd szeretkezett a feleségével. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjai közül. Végül visszatért a munkába.

– Akkor semmi gond, végül is ezt az ebédidejében megteheti. Én meg már valami rossztól féltem.

A nyomozó erre meglepődik, majd rövid gondolkodás után félve kinyögi:

– Uram, megengedi, hogy tegezzem?

– Hát, ö, hmm… Persze. Miért is ne?

– Akkor hadd mondjam el ismét. Kovács úr a szokásos módon délben elhagyta az épületet, majd elhajtott a kocsiddal a házadhoz. Megebédelt az otthonodban, majd szeretkezett a feleségeddel. Ezután elszívott néhányat a kiváló minőségű szivarjaid közül. Végül visszatért a munkába.

Az emberiséget ősidők óta két roppant fontos dolog foglalkoztatja:

1. Ki találta fel a munkát?
2. A többiek miért nem verték agyon?

Bemegy egy férfi a zöldségeshez:

– Jó napot, mik azok a gömbök ott?

– Narancs, uram, nem látott még ilyet?

– Jó, akkor mérjen le 5 kilót, de csomagolja be egyenként, mert betegnek viszem.

– Rendben, semmi akadálya.

– És mik azok a hosszú zöld izék?

– Kígyóuborka. Ilyet sem látott még?

– Nem, de abból is kérek 5 kilót. Azt is be tudná egyenként csomagolni?

– Természetesen, uram. – feleli a zöldséges, de már kissé türelmetlenül

– És mik azok a kicsi fekete bigyók abban a dobozban?

– Mák, b…meg, de az nem eladó!

Béla óriási monoklival a szeme alatt jelenik meg a munkahelyén. Kollégái kérdezgetik, mi történt vele.

– Tegnap munkahelyi megbeszélés volt és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor észrevettem, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúztam. Erre akkora pofont adott, azt hittem, az épület szakadt rám.

Pár hét múlva Kovács, ha lehet, még nagyobb monoklival jelenik meg. Ismét kérdezgetik a kollégái, mi történt.

– Tegnap munkahelyi megbeszélés volt ismét és Tamara, aki előttem ült, felállt, hogy felszólaljon. Ekkor Józsi, aki mellettem ült, észrevette, hogy a szoknyája becsípődött a fenekébe és kihúzta. Én viszont tudtam, hogy nem szereti, ha más megigazítja, ezért visszadugtam…

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgász-szenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke nő sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.

– Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni. – mondja a postás. – De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?

– Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod – válaszol a lány – és megkérdeztem, mit adjak neked. Azt mondta: “B@zdmeg, adj neki egy százast!” A reggeli viszont már az én ötletem volt.

– Mire jó a nyomtató?

– ???

– Lelassítja a papír haladását a szemetes felé.

Egy forró nyári napon bedöglik a zsúfolt belvárosi iroda légkondicionálója. Délutánra már nagyon meleg van a falak között, és furcsa illatok is kezdenek szállingózni. Az egyik irodista ironikusan megszólal:

– Úgy látszik, hogy valakinek a dezodorja is bedöglött.

A sarokban ülő kövér, izzadt homlokú kolléga fújtatva megjegyzi:

– Még jó, hogy én nem használok dezodort.

Az irodában dolgozó csinos nőhöz mindennap odamegy a kollégája, odaáll szorosan mellé, nagy levegőt vesz, és megszólal:

– Hmm… Csodálatos illatod van.

A nő egy ideig tűri, majd felmegy az igazgatóhoz:

– Szeretném bepanaszolni a kollégámat és a céget szexuális zaklatás miatt!

– De miért? Mi történt? – kérdi a főnök döbbenten.

– A kolléga mindennap odaáll elém, elkezd szimatolni, majd azt mondja, hogy jó illatom van.

– És ez miért lenne szexuális zaklatás?

– Mert a kolléga egy törpe, és csak a derekamig ér.

Egy apáca elhatározza, hogy megpróbálja jó útra téríteni a zárda mellett dolgozó építőmunkásokat, mivel igen zavarja a fülét az állandó káromkodás. Úgy gondolja, hogy a legjobb módszer, ha az ebédszünetben ő is a munkásokkal ebédel, így nem tartja fel őket. Becsomagolja az ebédjét egy zacskóba, és ebédidőben odamegy a munkásokhoz.

– Jó napot uraim! – kezdi a mondandóját mosolyogva. – Ismerik Önök Jézus Krisztust?

A munkások egymásra néznek döbbenten, majd egyikük odakiált az építkezés másik végében üldögélő munkásoknak:

– Hé! Ismeritek ti Jézus Krisztust?

– Miért kérded? – kiabálnak vissza.

– Mert itt a felesége az ebéddel.

A kommunizmus 7 csodája:

1. Mindenkinek volt munkája.

2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.

3. Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették.

4. Bár a tervet 100% fölött teljesítették, mégsem lehetett semmit kapni.

5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.

6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.

7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

Az Adóhivatalban megjelenik Géza bá, és így szól:

– Szeretném kivenni az évi rendes szabadságomat.

– Uram, de miért hozzánk jön ezzel a kéréssel?

– Hova máshova mehetnék? Egész évben maguknak dolgoztam.

A beosztott belép főnöke szobájába, és rögtön a tárgyra tér:

– Főnök, fizetésemelésre van szükségem most azonnal! Mielőtt bármit mond, el kell mondanom, hogy három másik cég érdeklődik irántam.

– Valóban? – csodálkozik el a főnök – Biztosan a konkurencia. Kik azok?

– Nos, hát, a díjbeszedő, az Elektromos Művek és a telefontársaság.

Napok óta székrekedéssel kínlódik egy ember. Már közel egy órája vajúdik a munkahelyi illemhelyben, de hiába, még semmi eredmény. Egyszer csak sietős lépteket hall, és a szomszéd fülkét valaki elfoglalja. A szokásos bemelegítő zajokat követően egy nagy csobbanás és egy nagy sóhaj hallatszik.

Emberünk nyögve, vigaszt remélve megszólal:

– Jaj, de irigylem magát!

Válasz is érkezik rögtön:

– Pedig nincs miért. Az első a nadrágomba ment, az a nagy csobbanás meg a telefonom volt.

Gazsi munkát keres:

– Van itt munkásfelvétel?

– Nincs, nálunk kevés a munka.

– Hát én éppen ilyen helyet keresek!

– Te Gazsi! Tegnapelőtt még két zsákkal több bors volt a raktárban.

– Instálom, megették az egerek.

– De a bors az nagyon csíp, Gazsi.

– Esküszöm, sírtak, de ették.

Állásinterjún:

– Mit tart a legrosszabb tulajdonságának?

– Az őszinteségemet.

– Nem hiszem, hogy az őszinteség rossz tulajdonság lenne!

– Ki a francot érdekel, hogy te mit hiszel?!

Főnök a beosztottjának:

– Magából jó bűnöző lenne.

– Miért mondja ezt főnök?

– Mert a maga munkájának soha nincs semmi nyoma.

A három műszakban dolgozó operátor beront a főnökéhez. Elkapja a hajánál fogva, beleveri vagy négyszer az asztalba a fejét, aztán kirántja mögüle, hasba rúgja, megtapossa, leköpi, és épp készül lehugyozni, mikor berohannak utána a kollégái:

– Állj meg Józsi, csak hülyültünk! Nem te nyerted meg a lottó ötöst!

Két kannibált alkalmaznak egy vállalatnál. Eltelik 2 hónap, amikor észreveszik, hogy eltűnt a takarítónő. Rögtön az emberevőkre gyanakodnak.

A kannibálok először tagadnak, végül az egyik bevallja, hogy nem tudott ellenállni a kísértésnek, és megette a takarítónőt.

Nincs kegyelem, rögtön kirúgják. A barátja kikíséri, és a kapuban így szól hozzá:

– Te idióta, miért pont a takarítónőt szúrtad ki? Több eszed is lehetett volna. Látod, én már hetek óta eszem a menedzsereket, de még senkinek sem tűnt föl, hogy fogynak.