Házasság viccek

Móricka szülei, hogy zavartalanul szeretkezhessenek, kitalálják, hogy kiküldik az erkélyre Mórickát, és kérik, hogy folyamatosan mondja, mit lát. Móricka ki is megy és sorolja:

– A szomszéd kiáll a garázsból.

– Egy mentő elhúz.

– A másik szomszéd kutyát sétáltat.

– A Kovácsék szeretkezni fognak.

Erre felkapják a fejüket odabent a szülők:

– Hát ezt meg honnan veszed?

– Csak onnan, hogy ők is kiküldték a gyereküket az erkélyre…

A királylány este elmegy a királyfi szobája elé és szól neki:

– Lépésem nesztelen, itt állok meztelen.

A királyfi beengedi. Másnap este megint megy a királylány:

– Lépésem nesztelen, itt állok meztelen.

Megint beengedi. Így megy ez napról-napra. De aztán a királyfi elmegy a háborúba. Hazatérte után a királylány megint megy a szobájához:

– Lépésem nesztelen, itt állok meztelen.

De a királyfi kiszól:

– Kérésed hasztalan, itt állok f…talan.

A Kovács házaspár csöndesen nézi a televízió. Éppen egy óvodából közvetítenek riportot. Egyszer csak Kovácsné megtöri a csendet:

– Benő, én úgy szeretnék egy gyereket.

Kovács úr dühösen ráförmed:

– No és? Miért mondod ezt nekem? Mi vagyok én, egy gólya?

A székely bácsi befog a szekérbe, készül a szomszéd faluba rokonlátogatóba. A felesége is nagyon szeretne vele menni, ezért elkezd rimánkodni:

– Édes uram, hadd menjek már veled én is!

– Nem lehet asszony.

– Légy szíves, ne hagyj itthon egyedül! Elleszek én hátul a saroglyán is.

Az öreg székely azonban nem enged, egyedül vág neki az útnak. Útközben kitör a vihar, és egy villám belecsap hátul a saroglyába. A székely hátrafordul, majd így morfondírozik:

– Ej, pedig de szépen kérte…

A székely meg a felesége vacsoráznak. A nő magára borítja a paradicsomos szószt. Azt mondja a férjének:

– Most nézz rám! Úgy nézek ki, mint egy disznó.

– Látom, meg még le is etted magad.

– Hogy jössz ki a férjeddel, drágám? – kérdezi a mama a lányától.

– Mama, ez egy rémes alak – válaszol a fiatalasszony.

– Gondold csak el! Te együtt tudnál élni egy olyan emberrel, aki már az esküvőt követő harmadik napon fel volt szarvazva?

Szabó sugárzó arccal újságolja Kovácsnak:

– Majdnem megjártam tegnap este.

– Mi történt?

– Egy ragyogó kis fiatal csajjal volt randevúm a szigeten, és belebotlottam a feleségembe.

– Képzelem, volt mit hallanod tőle!

– Tévedsz, soha az életben nem, volt ilyen óriási szerencsém.

– Hogyan?

– A feleségem sem volt egyedül.

A férj korábban megy haza. Feleségét egy meztelen férfivel találja az ágyban.

– Ki ez a férfi itt melletted? – bömböl fenyegetően.

– Milyen igazad van! – szólal meg az asszonyka, és a meztelen férfihoz fordul:

– Tényleg, hogy is hívják magát?

A nászéjszakán a fiatalasszony már az ágyban van, a magára húzott paplan alól lesi a férjét. A férfi az ablaknál áll, és nézi a csillagokat. Felesége vár-vár, egyszer türelmetlenül megszólal:

– Gyere már, drágám!

– Még nem, édes. Anyám azt mondta, hogy ez lesz életem legszebb éjszakája, és én nem szeretnék elmulasztani belőle egyetlen percet sem.

A hangyafiú feleségül veszi az elefántlányt. A nászéjszakán nagy nehezen felmászik rá és elkezdi tenni a dolgát. Az elefántlány semmit sem érez, türelmetlenül toporogni kezd. Toporgás közben belelép egy tüskébe és felszisszen. Mire a hangya:

– Sikíts, te cafat!

A menyasszony kérleli a vőlegényét:

– Ha hozzád megyek, akkor ugye leszoksz a dohányzásról?

– Le én!

– És inni sem fogsz?

– Nem fogok.

– És lóversenyezni sem?

– Azt sem.

– És miről fogsz még lemondani?

– A házasságról.

Répa találkozik az utcán Retekkel.

– Hát te, hova sietsz?

– Megyek, megkérem a Soros György lányának a kezét.

– A Soros lányának? Hogy gondolhatsz ilyenre? Hát van valami esélyed?

– Igen. Ötven százalék.

– Hogyhogy?

– Úgy, hogy én már akarom…

A család elmegy az állatkertbe. Az elefánthoz érve Pistike észreveszi, hogy mekkora izé lóg az elefánt hasa alatt. Megkérdezi a mamáját:

– Mama, mi lóg az elefántnak ott?

– Semmi, semmi…

Pistike viszont csak nem nyugszik.

– Papa! Mi lóg az elefántnak ott?

– Anyád mit mondott?

– Azt, hogy az semmi.

– Hát anyád aztán jól el van ám kényeztetve…

A hitvesi ágyban a feleség reszketve fekszik a takaró alatt. A férj közömbösen olvas. Egyszer az asszony suttogni kezd:

– Drágám, amikor gyerek voltam, az anyám mindig a karjaiba vett, amikor fáztam.

A férj feltolja a szemüvegét:

– No és? Keljek most fel az éjszaka kellős közepén és hívjam ide az anyádat?

A fiatal huszártiszt kedve ellen, de anyagilag igen jól házasodik. Gyakran magára hagyja hát a fiatalasszonyt, és a városban tölti az időt a szeretőjénél. Mikor otthon a felesége megkérdi, hol volt, mindig azt mondja, hogy a kardját éleztette.

– És mennyibe kerül egy éleztetés? – kérdezi egyszer a fiatalasszony.

– Tíz pengőbe – válaszolja a férj.

– Hallod, még az igen drága. Énnekem az ezredes úr ugyancsak tíz pengőt ad, de azért egész hónapban idejár éleztetni.

Kovács a felesége sírjánál áll és zokog:

– Jaj, kedves feleségem, miért hagytál el oly korán. Jaj, ha egyszer, csak egyetlenegyszer viszontláthatnálak! Ebben a pillanatban a sírhalmon megmozdul egy göröngy. Kovács gyorsan ráteszi a lábát.

– Még mindig nem érted a tréfát, Bözsi?

– Drágám, nem igazán érzem jól magam, hívd át a szomszéd orvost!

– A szomszédot? De hiszen ő állatorvos.

– Na és? Úgy élek, mint egy kutya, dolgozom, mint egy ló, és egy tehén a feleségem.

A férj és a feleség vásárolnak. A feleség megkérdezi a férjet:

– Drágám, holnap lesz anyukám születésnapja. Mit vegyünk neki? Valami elektromos dolgot szeretne.

– Mit szólnál egy székhez?

Újdonsült házaspár utazik a hálókocsis vonaton. Éjszaka van: asszony az alsó, férje a felső ágyon szendereg. A csendet időnként megtöri egy nyikorgó-csikorgó hang.

– Mi volt ez, édes? – kérdi a feleség

– Lecsavartam a fakezemet, aranyom.

Pár perc múlva ismét hallatszik a nyikorgó hang.

– Mi volt ez, édes? – kérdi ismét a feleség

– Tudod, lecsavartam a falábamat – feleli a férj

Kis idő múlva a férj megszólal a felső ágyról:

– Lemenjek, édes?

– Nem szükséges. Az is elég, ha leadod…

– Gratulálok, komám! Ma van hátralévő életed legboldogabb napja.

– Tévedsz, csak holnap lesz az esküvőm.

– Éppen azért…